Nyelvtanárként mindenképpen szerettem volna, hogy gyermekem még az iskolai nyelvtanulás előtt ismerkedjen kicsit a német nyelvvel. Egyrészt azért, mert azt gondolom, hogy ha már nyelvtanár vagyok, ezt ki kell használni :), másrészt tudom, hogy az egyik legértékesebb útravaló, amit a mai világban adhatunk gyermekünknek, az az idegen nyelvek elsajátításának lehetősége. Nagy dilemmát okozott, hogy mikor kezdjek el kisfiammal németezni. Abban biztos voltam, hogy megvárom, amíg megszólal magyarul. Nem tudtam volna a magyar anyanyelvet mint anya-nyelvet németre cserélni, és azt sem vettem volna a szívemre, ha nem magyarul mondja ki az első szót. Mindenképpen a némettel szerettem volna kezdeni (a másik jelölt az angol), mert több éves nyelvtanári tapasztalatom azt mutatja, hogy ebben a sorrendben (először német, aztán angol) sokkal könnyebb.

Manapság egyre többen érdeklődnek az iránt, hogy nyithatnának kaput már gyermekkorban az idegen nyelvek felé. Sokan tévesen azt gondolják, hogy először magyarul kell rendesen megtanulnia, különben az idegen nyelv megzavarja anyanyelvi fejlődését. Ám a tapasztalatok szerint a választott két- vagy többnyelvű nevelés – ha megfelelő koncepció szerint zajlik-, egyáltalán nem gátolja a helyes magyar nyelvhasználat kialakulását, és nem is ró terhet a gyerekekre. Gondoljunk csak bele, a kisgyermekek agya olyan, mint a szivacs, memóriájuk verhetetlen, kíváncsiságuk határtalan. Ha játékosan, spontán módon, lazán, „izzadságszagtól” mentesen mutatjuk meg, hogy nem csak egyféle nyelven lehet kommunikálni, biztosan nem ártunk vele.

A bejegyzés trackback címe:

https://mokaestanulas.blog.hu/api/trackback/id/tr482136046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.