Van nekünk egy plüssmackónk, aki csak németül ért és beszél (német hangja: anya). Mindig őt vetem be, ha németül szeretnék kommunikálni a gyerekekkel, mert így nem kell kevernem a két nyelvet, és senki nem szól rám, hogy "Anya, ne beszélj így!" (mint ahogy ezt gyakran hallom más szülőktől).

Ma kitalálta Peti fiam, hogy viszonzásul megtanítja Teddyt magyarul, amiért ő olyan kedves, hogy velünk németezik. Nagyon aranyos, ahogy hangosan és erősen artikulálva mondja a magyar szavakat, és mutogat hozzá. Persze Teddynek sem megy minden elsőre, elég mókás szavak kerekednek első próbálkozásra. Peti ezen jókat derül, így megvan az alaphangulat a "móka és tanulás"-hoz. Persze amikor Teddy kimondja a magyar szót, mondja utána a németet is. Majd dalba foglalja, amit tanult, és örömében táncol meg ugrál hozzá, amibe Petit is bevonja - újabb adag móka a tanuláshoz.

Ma megint előjött a jó öreg Bruder Jacob, és a dallamára ez volt az első szótanuló dal, amit Teddy és Peti énekeltek:

Kiste - láda, Kiste - láda, / Krabbe - rák, Krabbe - rák / Schmetterling - pillangó, Schmetterling - pillangó, / hi-hi-hi, ha-ha-ha.