Manapság igen elterjedt, hogy a szülők tudatosan fejleszteni akarják csemetéjüket. Már kicsiként igyekeznek minél több foglalkozásra vinni őket (nyelvoktatás, babaúszás, zenés foglalkozás, babatorna stb.).

Ennek az egyik oka az lehet, hogy a gyereknevelésbe is belopta magát a versenyszellem, megy a folyamatos összehasonlítgatás. A fő mozgatórugó azonban az, hogy a szülők a legjobbat akarják gyermeküknek, szeretnének neki minden alapot megadni ahhoz, hogy ügyes-okos iskolás, majd sikeres felnőtt legyen. Ez nagyon dicséretes dolog, csakhogy vigyázzunk, ne keltsünk túl nagy „fejlesztőszagot”, mert az inkább elrettentő.  

Ez az egész ”fejlesztősdi” csak akkor működik, ha megvan a gyermek belső indíttatása, ha jól érzi magát közben, és ez ugyanúgy igaz a csecsemőre és az iskolásokra is.

A játék, a móka, a jó hangulat, a kreatív kezdeményezések támogatása és a gyermek igényeire való teljes ráhangolódás lehet az, ami megnyitja az emberpalánták szívét és lelkét a tanulás felé.